Vágó Magdolna

Vágó Magdolna,  azaz  a Vágó Magdi rövidesen 12 éve vezérigazgatója a Reálszisztéma Dabasi Nyomdának, és irányítása alatt a nyomda nemcsak technológiailag fejlődött elképesztő módon, hanem a piacot – és az exportpiacot – illetően is, ráadásul „magasan jegyzetten”, azaz a prémiumkategóriában.

A szülei a régi Állami Nyomda szedőtermében ismerkedtek meg – édesanyja az ipar első női kéziszedője majd igazgatója volt –, így ízig-vérig „könyves ember” gyermekkora óta, a szakmai pályája nem előre megtervezett úton indult, ugyanis majdhogynem a sport irányába köteleződött el. Kisiskolás korától és később a gimnáziumi évek alatt is aktívan sportolt – kosarazott és versenyszerűen atletizált. Több alkalommal nyert az országos bajnokságokon futásban, három-próbában, de még a labdajátékokban is. „A sport jó és hasznos időszak volt, tökéletes „alapozásnak” bizonyult a nagy emberi játszmákhoz. Megtanultam becsülni mások teljesítményét, és nem utolsó sorban nagyra értékelni a csapatmunkával szerzett sikereket” – fogalmazott egy interjúban.

A gimnázium befejeztével a versenysportolást feladta, ugyanis minden érdekelte: a kémia, a matematika, a biológia, de legalább ennyire vonzotta a humán vagy művészeti pálya is.  Baráti kapacitálásra a Közgázra jelentkezett, de nem vették fel. Viszont, felvették  – alapos megmérettetés után – a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóba  stilisztikai-segédszerkesztői munkakörbe.

Közel két éve dolgozott már a Kiadó irodalmi osztályán, amikor lehetősége nyílt jelentkezni a nappali képzésben indított három éves könyvtervező tipográfusképzésre a KMF biztosította feltételekkel. A Kiadó ösztöndíjasaként tanult, és a cégnél a későbbiekben már könyvtervező tipografikusként dolgozott. Közeli kapcsolatba került a gyártással, azaz a számára nem idegen nyomdaiparral. A könyvtervezést és a mellette végzett gyártásmenedzselést nagyon szerette, ám az érdeklődése egyre jobban megerősödött a technológia irányába. Ezért

szerzett nyomdamérnöki, majd gazdasági mérnöki diplomát is. A Kiadónál maradva, nem sokkal később, 1982-ben a Művelődési Minisztérium kinevezte a Kiadó műszaki igazgatójának.

A rendszerváltást követően – előírásszerűen – a Kiadó is gazdasági társasággá alakult 1992-ben, amely részvénytársaság igazgatóságának elnöke lett.  E feladatkörében vett részt a Kiadó kétmenetes privatizációjában is. Az új tulajdonosi kör, a Wolters Kluver teljesen más kiadási filozófiája következtében elkezdődött a tudományos és szakirodalom, valamint a Minerva profil (szépirodalom, gyerekirodalom, társasjátékok stb.) leépítése, a bolthálózat felszámolása, aminek végeredménye a gazdag tevékenységi körhöz szokott Magdinak már nem jelentett kihívást.

1995 végén elköszönt a kiadói világtól, és a sok évig tartó megrendelői pozíciót elhagyva fejest ugrott az iparba. Két évig a Fanklin Nyomda ügyvezetőjeként a már igen nehéz helyzetben levő nyomda működését igyekezett fenntartani, de annak, privatizációhoz kötődő vagyonvesztése már sehogy nem volt ellensúlyozható.

Rövid kitérőt követve 1998-ban az AduPrint Kft.-ben helyezkedett el főmérnöki munkakörben, ahol egészen 2005 tavaszáig dolgozott. Jó érzéssel szervezte a kereskedelmi munkát és a termelést, főleg azon időszakban, amikor a belvárosból úgy kellett az újonnan megépült óbudai bázisra költözni, hogy a működés folyamatos maradjon.

2005 októberében lépett be a Reálszisztéma Dabasi Nyomdába, ahol a Nyomda operatív vezetésével bízta meg a tulajdonos, Berki István. Noha a ma már vezérigazgató Vágó Magdi pontosan tisztában volt azzal, hogy ez cseppet sem lesz egyszerű és könnyű feladat, vonzotta a szakmai kihívás és a megmérettetés. Irányítása alatt a Nyomda nemcsak technológiailag fejlődött elképesztő módon, hanem a piacot – és az exportpiacot – illetően is, ráadásul „magasan jegyzetten”, azaz a prémiumkategóriában.

Hogy mindez valóra válhasson – ahogy egyik interjúnkban fogalmazott –, „…kemény és szigorú elvárásokat kellett folyamatosan megfogalmaznom egyrészt a munka minőségével kapcsolatosan, másrészt a termelékenységi, hatékonysági elvárások vonatkozásában”.

Vágó Magdi mindezek mellett folyamatosan tanított könyvtervezést, kiadói gazdálkodást, és tanít ma is, jelenleg éppen a Cosmopolitan Egyetemen.

Számos szakmai verseny – A Szép Magyar Könyv, Digitális Könyvnyomtatási Pályázat,  Pro Typographia, illetve utódja a Best Print Hungary – zsűrijébe kérték és kérik fel, hogy közismert szakmai maximalizmusával segítse a pályaművek megítélését.

A szakmai énjét soha nem tudja levetkőzni – meglehet, nem is akarja! Például „magánemberként” – akár itthon, akár külföldön – bármely könyvesboltban kézbe vett egyetlen kötet sem „ússza meg a kritikus szemrevételezést.

A látszólagos szigorúság ellenére azért belül megőrizte önmagát: szereti és élvezi a jó társaságot, a könyveket, a színházat, a koncerteket, az utazásokat vagy azt az egy-egy jó teniszpartit. Nagyra becsüli a tudást és az azzal elért eredményeket. Tiszteli és sérthetetlennek tartja az emberi méltóságot. A koránkelést utálja, viszont este/éjjel szinte bármeddig képes dolgozni, azt pedig végképp nem tudja elképzelni, hogy ne legyen feladata…