Vadász József

Szekszárdon született 1949. október 12-én.

Egész gyermekkorát Szekszárdon töltötte és jelenleg is ott él feleségével, gyermekei és unokái körében.

Egyszerű, munkás családban nőtt föl. Egész életét áthatotta a nyomdászat, a nyomdához való kötődés. Egész életében egyetlen munkahelye volt, ez pedig a Szekszárdi Nyomda.  Édesapja és édesanyja is a Szekszárdi nyomda dolgozói voltak egészen nyugdíjazásukig. Édesanyja a nyomda kötészetében dolgozott munkásként, édesapja könyvkötőként kezdte, majd főművezető lett, majd minőségellenőrként vonult nyugdíjba.

Így az út akkoriban szinte egyértelmű volt, az akkor 16 éves fiúgyermek számára, nyomdásznak kell lennie.

Mivel általános iskolai eredményei igen jók voltak, így Budapestre jelentkezett a nyomdaipari technikumba. Kollégiumi helyhiány miatt, azonban édesanyja nem engedte el a fővárosba,  így 1967. júniusában megkezdte munkás éveit a nyomda falai között, mint szakmunkástanuló.

Gépszedőként kezdte, majd át kellett igazolnia kéziszedőnek. Szakmunkás bizonyítványát is ebből szerezte meg. Ez után azonnal jelentkezett a közgazdasági technikumba, ahol  1971-ben sikeres érettségi vizsgát tett. Közben az élet úgy hozta, hogy 1969-1971-ig katonai szolgálatot töltött Szekszárdon, mely évekre azóta is szívesen gondol vissza, hiszen a katonaidejét szintén a nyomdában tölthette.

Az 1972-es év, szintén egy fontos állomás volt életében, hiszen ebben az évben nősült meg, melynek immáron  40 éve. Feleségével azóta is kitartanak egymás mellett jóban, rosszban. Két leánygyermekük született, Kata lányuk 1974-ben, Judit lányuk pedig 1976-ban. Mára mindkét lánya unokákkal ajándékozta meg, így éppen a napokban lett négyszeres boldog nagypapa.

Amikor az idő múlásáról kérdezik, ő mindig azt válaszolja, hogy erre két felnőtt gyermeke figyelmezteti, hiszen ő maga egy pillanatig nem állt meg, legyen szó tanulásról vagy a munkáról. Aki pedig mindig tesz valamit, annak nincs ideje az idő múlását figyelni.

Mérhetetlen munkaszeretetét, munkabírását, kitartását és eltökéltségét otthonról hozta. Nagy alázattal volt mindig a szakma iránt, érteni akarta amit csinál és mindig többet akart. Sosem elégedett meg önmagával. Ez motiválta akkor is, amikor a  nyomdaipari technikum elvégzése után, jelentkezett  Dunaújvárosba a Műszaki Főiskolára, ahol műszaki tanári diplomát szerzett. Tanulmányait ezután sem fejezte be, másoddiplomát szerzett, mint gazdasági szakmérnök.

Gépszedőként 13 évig dolgozott, 1980-ban lett csoportvezető, az ofszet formakészítő csoportban. A Szekszárdi Nyomda, akkoriban kezdett el foglalkozni a fényszedéssel. Kollégájával kettesben Münchenbe mentek tanulni, hogy ott elsajátítsák a fényszedés minden fortélyát. Az országban elsőként,  1986-ban a Szekszárdi Nyomdában készült napilap fényszedéssel. Aztán főművezető lett és az első diploma megszerzésével egyidejűleg főmérnöknek, majd műszaki igazgatóhelyettesnek nevezték ki. (1987. május)

1991 decemberében választották meg a Szekszárdi Nyomda igazgatójává, mely pozíciót, egészen nyugdíjba vonulásáig betöltötte.

Eközben véghezvitt egy privatizációt a nyomdában, és számos fejlesztést, beruházást valósított meg kollégáival együtt, mely eredményeként a Szekszárdi Nyomda ma már büszkén vallhatja magát a hazai könyvgyártás egyik meghatározó szereplőjének.

Erre azért is oly nagyon büszke, mivel a pályafutása kezdetén a nyomdának elsősorban lakossági  megbízatásai voltak, mondhatni könyvet egyáltalán nem is gyártottak. Ellenben igen jelentős volt akkoriban a naptárgyártás, valamint a napilapnyomás. Idővel aztán elkerült a megyei napilap a nyomdából és éppen ezzel egy időben jelentősen csökkenni kezdett a naptár mennyisége is. Váltani kellett. A géppark miatt végül aztán a könyvgyártást választották. A szerencsés véletlennek köszönhetően, éppen ebben az időszakban indította el a szintén szekszárdi székhelyű Babits Kiadó a Révay Lexikon sorozatát. Ez igen komoly kihívást jelentett a nyomda számára, ugyanakkor egy nagy lehetőséget is a könyvpiacra való bekerülésre.  Az első kötetek 80.000 példányban jelentek meg, ami nagyon komoly munkát és odafigyelést igényelt a nyomdától.  Eleinte fekete-fehér, azaz egyszínes munkákat, megbízásokat kaptak, sokáig így is volt elkönyvelve a nyomda, mára azonban a jelentős nyomógép beruházások következtében már az igényesebb, színes kiadványok területén is számos kiadvány kerül ki a nyomda keze alól. A sima, hagyományosnak vett nyomdai munkák mellett, mára jelentős helyet foglal el a hazai egyházak életében is, hiszen vallástól függetlenül szinte minden nagyobb egyházi kiadónak készít termékeket. Itt legjelentősebb volumen a Biblia gyártás. Ez azért különleges, mivel itt egy igen vékony papír nyomásáról és feldolgozásáról beszélünk. A Bibliagyártást, mint olyat, a Szekszárdi Nyomda egyértelműen Vadász József nevéhez köti, kötheti. Hiszen, amikor a hazai piacon, keletkezett egy rés, és az addigi itthoni Biblia gyártása veszélybe került, ő volt az, aki időt, energiát, pénzt nem kímélve, mindent megtett azért, hogy kollégáival közösen kikísérletezzék és megvalósítsák a vékony papír nyomdai feldolgozhatóságát, csakhogy a termék nehogy külföldi gyártásba kerüljön. Mára komoly mennyiségű Biblia, Énekeskönyv, egyházi kiadvány, tankönyv  kerül ki évről évre a nyomda falai közül.

Az egyházak mellett, természetesen megrendelői között tudhatja szinte az összes hazai jelentősebb kiadók sorát.

2011. áprilisába vonult nyugdíjba, de a nyomdától megválni talán élete végéig nem tudna és nem is akarna. Ma, mint tanácsadó dolgozik a nyomdában, hiszen a stafétabotot nagyobbik lányának adta át.

Nyugodt óráiban szeret horgászni, halászni, kertészkedni, és természetesen mindenek előtt unokázni.