Szikszay Olivér

1940. január 5-én született Budapesten. A gimnáziumi érettségi után, 1960-ban lett betűszedő szakmunkás. A Szikra Lapnyomdában kezdett dolgozni kéziszedőként, majd gépszedő, gyártás-előkészítő, szedőtermi művezető, termelési osztályvezető, termelésirányítási osztályvezető, termelési főosztályvezető pályát írt le a szakmai karrierje.
1991. májusban kérték fel a Népszabadság Rt. akkor alakuló fényszedő üzemének kialakítására, aminek első műszaki igazgatója is lett. Ebben az időszakban álltak át a Népszabadság ólomszedéséről a fényszedésre, amelyet Olivér vezényelt le, ezzel a munkával annak idején így ebben a munkában komoly technológia fejlesztési feladata volt, amit kiváló alkotó, irányító szervező és végrehajtó munkával sikeresen megoldott. Majd később ugyanennek a cégnek ügyvezetőjeként és a kiadó műszaki vezetőjeként dolgozott 1992. novemberig, mikor a Marquard Színes Nyomda Kft.-hez hívták termelési vezetőnek. Innen ment nyugdíjba 2000. januárban.
Szakmai aktivitása ezzel nem zárult le, jelenleg is műszaki tanácsadóként dolgozik a Szó-Kép Nyomdában. A nyomda műszaki vezetése és a műszaki fejlesztési feladatok, valamint a minőségvédelmi kérdések (pl. ISO rendszer) tartoznak hozzá. Naprakész szakmai felkészültségét, kiváló munkáját a nyomda eredményei igazolják.
Felsőfokú tanulmányokat a Felsőfokú Könnyűipari Technikumban (1969), majd a Könnyűipari Műszaki Főiskolán (1974) végezte. Ugyancsak a KMF-en szerzett 1988-ban nyomdaipari gazdasági szaküzem-mérnöki képesítést. Szakmai tudását különböző szaktanfolyamokat elvégezve tartotta karban.
1965. január óta a PNYME tagja. A szakmai körök munkájába, rendezvények szervezésébe már a kezdetektől bekapcsolódott. 1998-ban választották meg először a nyomdaipari szakosztály titkárának, majd – munkáját nagyra értékelve – a következő ciklusra is újraválasztották. 2006-ban a szakosztály elnökévé választották. A szakosztály vezetőjeként a szakosztály összes rendezvényének programjában közvetlenül is közreműködik, a legtöbbnek az egyik szervezője. Kiemelkedő szerepe van abban, hogy a szakmai rendezvények látogatottsága – mindenekelőtt a vonzó programjaik miatt – ilyen jó és azok a szakmai közélet fontos elemeivé váltak.
Aktív tagja szakmáink legnagyobb múltú szaklapja, a Magyar Grafika szerkesztőbizottságának is.
A technika legfrissebb eredményeinek propagálása mellett sosem feledkezett meg a hagyományok őrzéséről sem. Folyamatos feladatának tekinti, hogy szakmánk emlékeiből megóvja mindazt, ami az utódoknak hasznára válhat.
Vezetőként, beosztott műszakiként az egész pályafutása alatt arra törekedett, hogy a környezetében dolgozó többi szakember is aktívan részt vegyen a szakmai közéletben.
Azok szakembereink egyike, aki nem elfogadja, hanem keresi a feladatokat, és mindig van néhány hasznosítható, jó ötlete a megvalósításokra. Kiváló mintát nyújt nemcsak egyesületünk tagságának, de azon túl is az utánunk következő generációknak.
Korára tekintettel most visszavonul az operatív vezetői munkából, de továbbra is aktív marad az egyesület vezetésében. Kijelenthető, hogy egész életpályája alapján méltó a szakmai közösség megbecsülésére.