Vértes Gábor

Barátok, munkatársak, még az üzleti versenytársak is szerették és tisztelték. Ezért ha csak egy jellemzőt kellene kiemelni a személyiségét illetően, az talán az emberi kapcsolatokba és a közösségbe vetett hite lehetne. Szövetségünk elnökhelyetteseként hosszú éveken keresztül dolgozott azon, hogy ez a közösség minél nagyobb és erősebb legyen. Számos tagunk azért csatlakozott hozzánk, mert Gábor éjszakába nyúló beszélgetésen meggyőzte az együvé tartozás szükségességéről. Olyankor is elszántan lobbizott, amikor a végeredmény az ő cége számára semmilyen hasznot nem hozott.

Gyakran hangoztatjuk, hogy a XXI. században az emberi kapcsolatok megfakultak, az állandó pörgés és online meetingek világában már nem marad idő és energia egymásra. Vértes Gábor ragaszkodott az „analóg” életformához. Nem volt Facebook oldala, de híresek voltak azok a nyomdász vacsorák, melyeken ő is részt vett. Nem szerette az online üléseket, de a szakma – és természetesen a Szövetség - minden rendezvényén részt vett. Ahol ő ült és beszélgetett, ott mindig egy kisebb csoportosulás volt körülötte, mert fontos volt a véleménye. Hitt abban, hogy érdemes tenni és befektetni a közös jó érdekében, mert az végsősoron az egyéni érdekeket szolgálja, még ha nem is kimutatható azonnal az üzleti eredményekben.

Szövetségünk évek ezelőtt azzal céllal hozta létre a Pro Foederatio díjat, hogy köszönetet mondjon és tisztelegjen azok előtt, akik önzetlenül és üzleti hasznukat félretéve tesznek a nyomdász közösségért és Szövetségünkért. Vértes Gábor volt ennek az eszmének a megtestesítője. Ezért elnökségünk tavaly év végén teljes egyetértésben úgy döntött elnökhelyettesünk emlékére a Pro Foederatio díjat átnevezi Vértes Gábor díjra. Azoknak fogja odaítélni, akik Vértes Gábor szellemiségét megőrizve munkálkodnak mindannyiunkért.