Gazdasági Konferencia, 2019. május 30., Mohács

Gazdasági Konferencia – Mohács, 2019. május 30.

Szövetségünk szokásos tavaszi Gazdasági Konferenciájára idén május 30-án, Mohácson került sor, a Duna partján elhelyezkedő – és nem mellesleg rendkívül barátságos és hangulatos – Szent János Hotelben. Az igazán esős május is kegyébe fogadta a résztvevőket, hiszen mire megérkezett a közel ötven fős társaság, addigra már-már a nap is kisütött.

A konferencia előadásai ezúttal is érdekes és fontos témákat jártak körül, csakhogy elöljáróban mást ne említsünk: termékdíj…

És akkor kezdődjék is a beszámoló!

Termékdíj vagy EPR? – avagy: miként áll(j)unk át a körforgásos gazdaságra? – Dr. Horváth Csaba

A reklámhordozó papírok után fizetendő termékdíj igencsak régóta borzolja az érintettek kedélyét, és különösen azért is, mert időről időre újabb és újabb, és persze egyáltalán nem kismértékű emeléseket fontolgat a szaktárca. Tavaly év vége felé került napirendre például az a javaslat, amely szerint a jelenleg is érvényben lévő 85 Ft/kg helyett 304 Ft/kg-ra emeljék a díjtételt. Szerencsére (és ebben szövetségünknek is része volt) végül is elálltak a drasztikus emeléstől – most. És nagy kérdés, hogy meddig… Az ugyanis EU-előírás, hogy a hulladékgazdálkodás terén meg kell oldani a körfogásos gazdálkodást, és integrálni kell a vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősséget. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy 2025-re a keletkezett hulladék 75 százalékát, 2030-ra 85 százalékát vissza kell gyűjteni, és megfelelő módon újrahasznosítani. A termékdíj igazából azt szolgálja (azt kellene szolgálnia), hogy fedezetet teremtsen ennek cseppet sem olcsó megvalósításához. Jelenleg Magyarországon évente 80 milliárd forintot szednek be termékdíj címén, ám mindössze 14,65 milliárdot forgatnak vissza a megoldásra... (Ne kérdezzék, hogy a többi mire megy el – nem tudom.) Az azonban tény, hogy – leszámítva a csomagolóanyagokat – összességében mintegy 230 ezer tonna/év olyan irodai, illetve reklámhordozó papír keletkezik, amelyről „gondoskodni” kell. Kérdés, hogy ezt miként lehetne iparágunk szempontjából legoptimálisabb módon megoldani: termékdíj vagy EPR, azaz kiterjesztett gyártói felelősség alapján? Az EU-ban nem igazán ismerik a termékdíj fogalmát, attól meg egyenesen hátrahőköltek az INTERGRAF tagvállalatok vezetői, hogy ez mekkora terhet jelent az érintett cégek számára. Ráadásul – ahogy azt fentebb már írtuk – teljesen kiszámíthatatlan, hogy az összege mikor és mennyivel változik… Az EU-s országok döntő többségében az EPR alkalmazása jelenti a megoldást a körfogásos gazdálkodás anyagi bázisának előteremtésére. Az EPR díjat – amely az előzetes kalkulációk szerint Magyarországon 11-12 Ft/kg lenne – egy EPR bizottság állapítja meg, fix (nem kerülhetne rá semmi „büntető adó”) és tervezhető költséget jelentene a cégek számára. Kétségtelen viszont, hogy minden papírféleséget érintene függetlenül attól, hogy reklámhordozó vagy nem…

Szövetségünket az Innovációs és Technológiai Minisztérium javaslattételre kérte fel ez ügyben, amelynek határideje 2019. június 19. Noha még nincs teljes egészében kidolgozva a végleges álláspont, hajlik afelé a Szövetség – ahogy azt Szentendrei Zoltán hozzászólásában meg is fogalmazta -, hogy „legyen úgy, ahogy az EU-ban van!”, azaz át kellene állni az EPR rendszerére.

„Ha környezetbarát akarsz lenni, használj papírt! A papír a legeslegjobb dolog ezen a bolygón.” – Szentendrei Zoltán

Nem, nem ez volt Szentendrei Zoltán előadásának címe, de ez az igazság! Ugyanis az a tévhit – vagy, ahogy az előadó fogalmazott: hazugság –, hogy a papír környezetkárosító, mert miatta pusztulnak az erdők, elképesztő mélyen vésődött be a köztudatba. Sőt, azt kell, mondjam: még jó néhány, a témához értő, de legalábbis érteni vélő „kvázi szakember” tudatában is zsigeri reflexé vált a papírt a környezetkárosítással asszociálni. Eme beállítódás megváltoztatása érdekében nemzetközi szinten is komoly kampány (Two Sides) indult, amelyhez természetesen a Szövetség is csatlakozott. Papírmánia néven egy többlépcsős projektben próbálta elsősorban a gyerek körében a papír körüli tévhiteket eloszlatni. Ennek megvalósításában jó néhány nyomda, természetesen a Prospektus is részt vett. Sőt, nemcsak részt vett, hanem ezen túlmenően is komoly energiát és anyagi forrást fordított, hogy minél szélesebb körben szűnjön meg a papír körüli hazugság-háló. Összeállítottak egy olyan prezentációt, amely a gyerekek nyelvén, egzakt módon fogalmazva és igen szellemesen ad tanúbizonyosságot arra, hogyha valami, akkor a papír az, amely nemhogy környezetkárosító, hanem abszolút környezetbarát. Önök szakemberek, tehát nem részletezem, hogy környezetvédelmi szempontból is milyen érvek szólnak a papír használata mellett, és miért igaz mélységesen Szentendrei Zoltán jelen beszámoló címeként használt kijelentése, mely szerint: „Ha környezetbarát akarsz lenni, használj papírt! A papír a legeslegjobb dolog ezen a bolygón”. A Prospektus járta az iskolákat, elképesztő sok gyereket és szüleiket látta vendégül nyomdalátogatásra. Különféle érdekes programokat szervezett, illetve támogatott, Szentendrei Zoltán maga pedig számos olyan fórumon – kiadókkal való megbeszélés, kormányzati lobbizás, oktatás stb. – vett részt, amelyek mindig jó alkalmat adtak arra nézve is, hogy megváltozzék a papírhasználat iránti negatív előítélet. És tapasztalnia kellett, hogy ez a feladat több, mint sziszifuszi! Ismét az előadótól idézek: „Jó munkát végzett/végeztek az/azok (multinacionális IT-cégek), akinek/akiknek anyagi érdeke fűződött a digitalizáció, a virtuális létforma mindenek feletti elterjedéséhez. Ma már semmit nem kell tenniük: magától, zsigerből működik a papírhasználat iránti ellenszenv”.  „Hogy mit tehetünk nyomdaként ellene? – tette fel a kérdést az előadó, majd rögvest válaszolt is rá: „Mindenkinek a maga lehetőségein belül hinteni, hirdetni kell a papírral kapcsolatos igazságokat! Persze, nagyon hosszú folyamat lesz megváltoztatni a beidegződéseket.” Az pedig természetes gesztus a Prospektus részéről, hogy ehhez az általuk összeállított vonatkozó – és nagyon nem mellesleg: „ütős” – prezentációt szívesen odaadják bárkinek.

„Magunknak kell megteremteni a magunk létjogosultságát” 

Regionális szakmai kiállítások jelene és jövője – Tolnai László

Tolnai László az előadását a hazai nyomdaipari kiállítások történetének áttekintésével kezdte, majd eljutva a most április 9-10-11-én megrendezésre került PPDExpóra azt elemezte, hogy miért is van jelentősége, sőt kifejezetten nagy szüksége az ágazat egészének a szakmai kiállításokra. Az idei PPDExpo igen sikeres volt, de – fűzte hozzá az előadó – „eufória nélkül”. „Szervezői, kiállítói részről soha ennyi működő gép, elegancia és gördülékeny kivitelezés” – emlékeztette a hallgatóságot Tolnai László. A látogatók attitűdjéről szólva pedig elmondta, hogy jellemző az új utak, lehetőségek keresése, jóval nyitottabbá vált, és már „hagyják élni a szomszéd tehenét is”… „Ugyanakkor kétségtelen, hogy összességében nagyobb összefogás és támogatás kellene a szakma részéről a saját kiállítás jövőbeni megtartása és jelentőségének növelése érdekében – hangsúlyozta az előadó. Majd így folytatta: „Már csak azért is, mert mára már egyértelműen érezhető, hogy az internetes reklám kezd háttérbe szorulni minden területen. Ez egyrészt a potenciális felhasználói piacot ismét a nyomdák, illetve a nyomdaipar felé fordítja, másrészt maguk a nyomdák is szívesebben tájékozódnak például egy kiállítás keretei között, semmint a különféle internetes csatornákon. Éppen ez utóbbi ok miatt Magyarország abban a szerencsés helyzetben van (lehetne), hogy regionális szinten is meghatározó nyomdaipari kiállítást hozzon létre… Ám addig is: ez a mi kiállításunk és magunknak, és nem szabad feledni: magunknak kell megteremteni a magunk létjogosultságát!” Eladása befejező részében pedig a Németország 17. tartományának nevezett Ausztria meglehetősen nagyszámú nyomdaipari kiállításainak létjogosultságával támasztotta alá azt a tényt, hogy egy ágazatnak a jövője érdekében (is) szüksége van saját szakmai kiállítás(ok)ra.

Versenyképesség 2019: az MNB 330 pontos programja – Szalai Ákos

Szalai Ákos az MNB főosztályvezetője az MNB 330 pontos Versenyképességi programjából azokat az elemek állította előadása középpontjába, amelyek a nyomdaipar számára relevánsak lehetnek. A négy pillér a következő volt: a versenyképesség fontossága, jelentősége és mérése; a versenyképességi fordulat tétje; a fenntartható felzárkózás pályája; a Versenyképességi program céljai és javaslatai. Kezdem a céllal, merthogy az összes többi elem ezt szolgálja, és nem is igazán mennék bele ezek részleteibe, hiszen a teljes anyag elérhető és letölthető az MNB honlapjáról. Szóval, az MNB 330 pontos Versenyképességi programjának célja az, hogy Magyarország képes legyen kiugrani a közepes fejlettségből, mert ez szolgál zálogul arra, hogy összességében legalább 2 százalékpont növekedést érjen el az ország gazdasága, vagyis a stabil fejlődés valamennyi feltétele megvalósuljon. Hogy hol vannak a kitörési lehetőségek, melyek azok a „részcélok”, amelyeket ehhez teljesíteni kell, és miként épül fel a teljes struktúra, azt részletesen mutatja be a 226 oldalas dokumentum.

Átalakuló szakképzés – Gömöri Ferenc, dr. Peller Katalin

Ágazatunk egyik legnagyobb problémája – és nem vigasztal, hogy más ágazatok is hasonló cipőben járnak – a megfelelő szakmai utánpótlás biztosítása. Dr. Peller Katalin az előadás keretei között röviden arról számolt be, hogy az elmúlt időszak alatt mi mindent tett a Szövetség a probléma enyhítése érdekében. Csakhogy mást ne is említsünk, hosszú-hosszú év szünet után újra indulhatott esti OKJ-s képzés a Tótfalusiban könyvkötő és gépmester szakon. Persze, iszonyú sok még a teendő ez ügyben, és a szabályozások okán nehézkes a haladás. Közben kormányzati szinten is elkezdtek aktívabban foglalkozni az oktatás reformjával, és ebbe az egyes ágazatokat tekintve külsős szakembereket is bevontak. Létrejöttek az úgynevezett Ágazati Készségtanácsok (ÁKT), amelynek elsődleges feladata, hogy a gyakorlat oldaláról közelítve dolgozzon ki javaslatot a szakmai képzés szerkezetének folyamatos fejlesztése, korszerűsítése érdekében. Ahogy Gömöri Ferenc előadásában fogalmazott: „Az ÁKT és a kamarák definiálják a gazdaság szakmai igényeit”. A nyomda és csomagolóanyag-gyártás a kreatív készségtanácsba került, és ágazatunkat Tóth József (Codex Zrt.), Muzsik István (Marzek Kner), Ugrin András (Ugrinpack) és Gömöri Ferenc (STI Petőfi Nyomda) képviseli. Az idén március elejével indult megbízatás két évre szól. Az előadó részletesen bemutatta az ÁKT felépítettségét, működésének és tevékenységének struktúráját, és beszélt a jövőjéről, illetve magának a szakképzésnek a jövőjéről is. Ez utóbbi kapcsán már most ismert néhány változás: a gimnázium ugyan gimnázium marad, de a szakgimnáziumokból technikum, a szakiskolákból szakmunkásképző lesz. További alapvető változás, hogy a jelenlegi mintegy 450 OKJ-s képzés racionalizálódik nagyjából 200 félére. Az elképzelés szerint idén, az őszi jogalkotási folyamatban megjelenik az új OKJ-rendelet.

Miben tévedtünk? – Kelemen György

A konferencia utolsó előadása meglehetősen szokatlan volt, hiszen Kelemen György Gutenbergtől napjainkig nyomdatörténeti tévedéseket mutatott be. Miről, milyen technikákról, technológiákról gondolták az idők során, hogy ez az „igaz út”, aztán mégsem az lett… És igazából igaz ez – sőt, nagyon is! – napjainkra is: ma sem tudni, mi lesz a nyomdászat „előre technikája”. „Jelenleg ugyan a virtuális világ, a digitalizáció virágzását éljük, de – ahogy a feleségem fogalmazott – ez csak az első komolyabb napkitörésig tart” – mutatott rá Kelemen György. Előadását pedig – egyfajta krédóként – a következőkkel zárta: „Az újságoktól a magazinokig, a fénymásolatoktól a szórólapokig, és persze a különféle nyomdatermékektől a könyvekig, mi hisszük, hogy a nyomtatás és a papír nyújtja a legtöbbet rugalmasság, hatás és fenntarthatóság terén!”

A konferencia végeztével estéjén került sor a gálavacsorára, és annak keretén belül a Magyar Nyomdászatért díj átadására. Az este képeit a gálavacsoráról szóló képes beszámolónkban tekinthetik meg

Ilona