Beszámoló a tavaszi gazdasági konferenciáról

Szövetségünk szokásos tavaszi Gazdasági konferenciájára a Dürer Nyomda házigazdasága mellett az idén Gyulán került sor. A helyszín a vár közvetlen szomszédságában található és nagyon hangulatos Elizabeth Hotel**** volt. Mintegy 50 cég ügyvezetője, tulajdonosa volt kíváncsi a konferencia előadásaira, merthogy azok igencsak ígéretesek voltak… És nem is csalódtak: kivétel nélkül minden részvevőtől egyhangúan pozitív visszajelzést kaptunk a programról! Az alábbiakban röviden beszámolunk a gazdasági konferencián elhangzott előadásokról. Ám mielőtt ezt megtennénk, essék szó az azokat megelőző eseményekről is.

A délután 2 órakor kezdődő konferencián a moderátori feladatot dr. Peller Katalin, a szövetség ügyvezető igazgatója látta el. Elsőként dr. Görgényi Ernőt, Gyula város polgármesterét kérte fel szólásra. A polgármester rövid üdvözlő beszédében elsősorban arról beszélt, hogy a város kulturális hagyományában milyen kiemelkedő szerepet töltött és tölt be a mai napig a nyomdászat, arról meg nem is beszélve, hogy napjainkban a Dürer Nyomda a harmadik legnagyobb adófizető Gyulán…
Ezt követően Fekete Viktor, a Dürer Nyomda ügyvezetője mutatta be röviden az idén 83 éves nyomdát, amelynek csak az évei száma ilyen sok, a gépparkot ugyanis az utóbbi néhány évben teljes egészében modernizálták. Majd elkezdődtek a szorosan vett előadások.

Jakubász Péter (Heidelberg Magyarország) – Beruházási trendek a nyomdaiparban

Noha az előadó személye szinte – legalább is Magyarországon – asszociáció a Heidelberg gépekkel, mégsem Heidelberg-promótálást hallhattak a jelenlévők (bár minden slite-on azért a logójuk ott volt…). Jakubász Péter – a tőle szokásos szellemességgel és könnyedséggel – azt vázolta fel, hogy az előrejelzések szerint mely gépek iránt növekszik az igény: B1-es, sok-werkes, lakkos. Előadása második felében pedig arra hozott számtalan példát, hogy világszerte miként növekszik a print-termékek iránti igény. Hogy mást ne említsek: még az amerikai hadsereg is visszaállt a papíralapú térképek használatára, ugyanis azokat nem lehet meghekkelni…

Gál Katalin elnök (MKKE) – Mi lesz veled könyvpiac?

A könyvpiac kapcsán – sajnos – megkerülhetetlen az „Alexandra-bukta”, amely a kiadókat és persze, a nyomdákat is igen keményen érintette. Noha a mai napig vannak „utórezgései” az ügynek, mindenki próbálja rendezni sorait. A MKKE elnökének idén januárban megválasztott Gál Katalin elmondta, hogy a teljes kiadó szféra egy igen komoly átalakuláson megy keresztül – sok, elsősorban kisebb kiadók, illetve ún. „műhelyek” tűnnek el –, és emiatt is paradigmaváltásra van szüksége. Mindehhez új struktúra, átgondoltabb kiadói magatartás és új koncepció szükséges. Pillanatnyilag minden nagyon képlékeny… Jó hír viszont – legalább is a hazai nyomdáknak –, hogy az európai kiadók ismét európai nyomdákban gyártatnak szívesebben, újra felértékelődött a személyes kapcsolat kiadó és kiadó, valamint kiadó és nyomda között, és ismét „divattá” vált elmenni a nyomdába gépindulásra. És a kiadók ráébredtek a közösség erejére is: csak az elmúlt egy hónap alatt 20 új taggal bővült a MKKE…

Kása István Zoltán (Marzek Kner Packaging)
– Csodák pedig vannak! – Nyomdászképzés Békéscsabán

Ahogy arról többször is olvashattak a szakmai sajtóban, Békéscsabán a Marzek Kner Packaging, de még inkább annak ügyvezetője, Kása István Zoltánnak köszönhetően szédületes tempóban gyorsult fel a középszintű nyomdász-utánpótlás képzése, amit – információnk szerint – rövidesen követ a felsőfokú oktatás is. Az erről szóló híreket olvasva-hallva az ágazat zöme hajlamos kijelenteni: „a Marzekkel a háta mögött könnyű neki, megengedheti magának…” Nos, azért ez közel sem ilyen egyszerű! Az a siker, hogy ma már túljelentkezés van nyomdásztanulóból, hogy kibővül az iskola, hogy megépül egy korszerű tanműhely, hogy közel 1,5 milliárd forintos – részben állami, részben önkormányzati, részben néhány nyomda adakozásából – támogatást sikerült minderre szerezni, közel sem megy egyik napról a másikra, elképesztő energia és nagyon sok kitartás kell hozzá. Főleg kezdetben, amikor még „se pénz, se paripa, se posztó” nem állt rendelkezésre, hanem csak az elszánás, néhány aktív és lelkes kolléga – beleértve Kása Istvánt is –, akik járták Békéscsabán és környékén az iskolákat, és agitáltak, korteskedtek a szakma mellett. Aztán az évek – mondom: évek! – múltával meghozta az erőfeszítés a maga gyümölcsét. Ennek vagyunk tanúi Békéscsabán a nyomdászutánpótlás terén. És vannak további tervek is, és ehhez Kása István ismét a szakma segítségét kéri! Az egyetemi, felsőfokú oktatást is szeretnék ugyanis beindítani Békéscsabán, mégpedig 2019 szeptemberétől, amelynek eredményeként 8 év alatt mintegy 120 mérnök végezne. Ehhez azonban újfent pénzre – egyébként nem olyan nagyon sokra! – lenne szükség. Az előzetes kalkuláció szerint 8 év alatt 98 millió forintot kellene összeadnia az iparágnak, és Kása István és csapata azt is kiszámolta, hogy ha csak 10-15 cég havi 60 ezer forinttal hozzájárulna, akkor már megvalósulhatna… Ja, és még egy: szövetségünk Print: a Te jövőd kampányának mintájára, Békéscsabán elindult a Packaging: a Te jövőd projekt is.

Dr. Schulz Péter (Mérnök és Nyomdász Kft.) – Ofszet és/vagy digitális

„A megrendelőt nem érdekli, milyen technológiával készül az az adott nyomdatermék” – hívta fel a jelenlévők figyelmét előadásában dr. Schulz Péter, és igazából ezzel a megállapítással summázható is az elhangzottak. Az ofszet és a digitális technológia egymás melletti létjogosultsága ma már nem kérdőjelezhető meg: ugyan a nyomatok minőségében van különbség köztük, de ettől nem rosszabb vagy jobb egyik a másiknál. Csak más. Hogy mikor melyik technológiával készüljön az pedig kizárólag gazdaságossági kérdés. Ergo: egy nyomda akkor jár jól, ha mindkettő a rendelkezésére áll!

Nagy Miklós (CSAOSZ) – Megújulás vagy megszűnés? – A műanyag jövője

Kérdezhetnék, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a műanyag sorsának alakulása egy „klasszikus nyomdász-konferenciára”? Két indokot is rögvest felsorolnék: 1. Környezettudatos emberek lévén, nagyon is érdekelhet bennünket, hogy mi is az igazság a műanyag körül. Meglehet, hogy most éppen ez lett az aktuális „közellenség és fekete bárány”? 2. (Ez kissé önző szempont!) Például, ha megszűnik a „nylon-szatyor”, vajon nem kell-e több a papíralapúból…? Nos, Nagy Miklós igen alaposan körbejárta a témát, és mellette és ellene szóló érveket egyaránt felvonultatva, arra a végkifejtésre jutott, hogy igazából nem lehet tudni mi is lesz a műanyag jövője. Minden bizonnyal megmarad, hiszen számtalan előnnyel – környezetterhelésileg is: például a Save Food szellemében hosszantartó frissességet biztosít az élelmiszereknek! – rendelkezik, viszont az is kétségtelen, hogy jelenleg nem kis problémát okoz – főleg az ázsiai felelőtlen hulladékkezelés miatt – a környezetre gyakorolt káros hatása. A megoldást az jelentené, ha világszerte komolyan vennék a műanyaghulladékokra vonatkozó jogosan egyre szigorodó szabályozásokat. Ugyanakkor az is igaz, amit dr. Peller Katalin jegyzett meg az előadás kapcsán: „Az emberiség feltalálta a műanyagot, ami az élet szinte minden területére beívódott és kétségtelenül sok előnnyel is bír. Ám az is tény, hogy hulladékként viszont nem tudunk vele mit kezdeni, kiváltani pedig jószerint lehetetlen. Meglehetősen patt-helyzet alakult ki.”

prof. dr. Bod Péter Ákos (Corvinus Egyetem) – Merre tart a világ gazdasága?

A konferencia talán „legvártabb” előadása kétségtelenül Bod Péter Ákosé volt, ami természetesen most sem okozott csalódást.  A méltán nagyhírű és elismert közgazdász professzor előadásában ismertette a jelenleg is folyó nemzetközi gazdasági trendeket és folyamatokat, amelyek befolyással vannak a hazai gazdaság alakulására, illetve röviden ismertette Magyarország jelen állapotát, az unión belüli helyét. „Pillanatnyilag elég jól teljesít a magyar gazdaság” – mondta a professzor. Ugyanakkor számtalan olyan problematikus pont is van, amelyek megoldásának elodázása már nem várhat sokáig. Ráadásul, újabb válság szele lengedez, ámbár – hangsúlyozta Bod Péter Ákos – a világgazdaság mindig hajlamos válságokra. A politikai elitnek ez néha nem is jön rosszul, még akkor sem, ha egyébként nem volt benne szerepe: nagyobb lehetőséghez juthat ugyanis a „nemzeti külön út”…  A nagy országok pedig a gazdasági krízis elmúltával hajlamosak új hidegháborút, vámháborút, ellenségkeresést kezdeményezni. Az EU-t illetően pedig ráterelődik a figyelem az egyes tagországokban folyó „ügyekre”… S noha a szervezeten belül az egyeztetés és a döntéshozatal kétségtelenül lassú, mert bizony a demokrácia nehézkes – Churchill szavaival élve: „nem jó, de nincs nála jobb…” –, ám nem megkerülhető. Ha EU-tag kíván maradni Magyarország, akkor igazodnia kell az EU-jogrendjéhez: adózási ügyek, áfa-mérték, uniós ügyészség, mag-Európához való viszony, „keleti nyitás” kérdése stb. És persze a hazai gondok garmada – egészségügy, oktatás, közmunka, önkormányzati önállóság és finanszírozás stb. – szintén megoldásra vár…

Az előadások végeztével dr. Horváth Csaba köszönetet mondva az előadóknak, foglalta össze és reflektált az elhangzottakra. Ezzel ért véget a Szövetségünk tavaszi Gazdasági konferenciája. Ám a társaság este egy gálavacsora keretei között ismét találkozott, ahol egyrészt átadásra kerültek Pro Foederatio kitüntetések, valamint az est fénypontját és egyben ágazatunk legrangosabb szakmai elismerését jelentő Magyar Nyomdászatért díj. A Pro Foederatio elismerést az idén három olyan ember kapta – ifjabb Keskeny Árpád (Keskeny és Társai 2001 Kft.), Oláh Péter (Oláh Nyomdaipari Kft.), Szentinek Zsolt (Pauker Holding Kft.) –, aki kimagaslóan sokat tett (és tesz) a Print: a Te jövőd elnevezésű kampányban a szakmai utánpótlás biztosításáért. Az idei évben a Magyar Nyomdászatért díjat a szakma – a jelölések és elnökség titkos szavazása alapján – dr. Schulz Péternek ítélte.

És hát igen: a gálavacsorát követően a társaság zöme – jó szokása szerint – hajnali 3 óráig múlatta és igen jó hangulatban az időt… 

Korsós Ilona